(2016 április 18. hétfő)

Ismét hétfő, ismét „Vivi kérdez!”. Igaz egy héttel elcsúsztunk, ezért az elnézéseteket szeretnénk kérni, de nem volt időnk leülni és megtárgyalni a kérdéseket Márkkal. Ám nem kellett sokáig mellőzni a rovatot, és újult erővel itt vagyunk. Szerintem kezdjünk is bele, elég érdekes a mai téma. Kapitányunk ma a családról, barátokról fog nekünk mesélni, és arról, szerettei hogyan fogadták ezt az egész Földkerüléses történetet. 🙂

Hogyan fogadták a családtagjaid, barátaid, hogy ilyen hosszú útra indulsz?

Édesanyám már megszokta, hogy sose vagyok otthon, így nem volt számára meglepő. A folyamatos távollétek és utazások miatt neki inkább az volt a furcsa, hogy itthon vagyok.

 Volt olyan, aki azt mondta ne menjél?

Nem, inkább csak annyit kérdeztek, hogy nem lesz e veszélyes.

Milyen reakciót váltott ki a nagy bejelentés, hogy megkerülöd a Földet?

 Igazából szép lassan tudatosult mindenkiben az egész, és nem hirtelen rájuk zúdult. Sokan, nem azt mondom, hogy nem hitték vagy nem hiszik el. Volt, aki annyit mondott csak, hogy minek megyek Földet kerülni, már annyian megtették előttem.

Aggódnak érted?

 Szerintem nem. Nem, mert mindig vidáman mesélek nekik, és eddig, amikor visszajöttem egy-egy útról mindig boldogan és elégedetten jöttem haza.

Mit szólt a barátnőd?

 Jelenleg nincsen barátnőm, foghatnám a projektre, de nem szeretném. Alapvetően ezt a projektet én találtam ki az elejétől. Nem volt mellettem senki, akit úgy mond „belerángathattam” volna ebbe az egészbe. Én találtam ki, én kezdtem el megvalósítani és én is fogom végig csinálni és senkit sem akarok erre rákényszeríteni, hiszen az elég makacs dolog lenne tőlem, úgy érzem. Nyilván, ha találkoznék egy lánnyal, beszélnék neki a Földkerülésről. Ez valószínű egy kívánatos lehetőség lenne, így elmesélve. Viszont szerintem ez egyfajta belerángatás lenne a történetbe, hiszen nem együtt találtuk ki. Nincs kedvem ahhoz, hogy valaki csak miattam jöjjön el egy ilyen útra, kiszakítva a komfortzónájából, a mindennapos életéből. Egy esetleges veszekedés után –  hiszen csak össze lennénk zárva 3,5 évig – nincs kedvem azt hallgatni 2 hullámcsúcs között, a tengeribetegségtől szenvedve (:D), hogy „De csak miattad jöttem el erre az útra”… Én ezt választottam, bennem nincsenek kétségek e felől. Ezt szeretném véghezvinni és nem szeretnék senkit „kibúvónak” használni, hogy ha esetleg komolyabbra fordulna a dolog egy házassággal. Megterveztem, elkezdtem, meg fogom csinálni, de úgy gondolom ezt jobb most egyedül, hiszen ez a projekt az én szerelmem. 🙂

Ki vagy mi fog a legjobban hiányozni?

 Édesanyám és a kisállataim. Van két kutyám és egy macskám. Sajnos őket nagy valószínűséggel nem fogom már újra látni, amikor hazaérek az útról. 2004-ben születtek mind, szóval már elég idősek.

Viszel magaddal itthonról valami „kabalát”?

 Biztosan vinni fogok, csak még nem tudom mit. Magamhoz veszek valamit itthonról. Mondjuk a fokhagymanyomó prést! Az nagyon jó lesz! 😀

Fogsz vinni képeket a szeretteidről?

 Persze! A kutyákról már csináltam is videót. A múltkor direkt úgy mentem el velük sétálni, hogy felvettem őket videóra minden pozícióból, aztán összevágtam az anyagokat egy kisfilmmé.

Hogyan fogsz tudni kapcsolatot tartani velük az út során?

 Amikor távol vagyok, a szokás mindig az, hogy édesanyámmal 2 hetente beszélek. Ha közbe hívom, és nem veszi fel, aggódva hív vissza, hogy valami baj történt e. De fogok tudni interneten is beszélgetni velük, illetve amikor az Atlanti-óceánon kelek át, lesz nálam műholdas telefon, az EuSattelnek köszönhetően, így azzal könnyedén fel tudom majd őket hívni bármikor.

Kötődtek új barátságok a projekt kapcsán?

 A projekt kapcsán nagy a „lemorzsolódás” az ismerősök, barátok körében. Vannak, akik eltávolodtak e miatt. De szerencsére sok más új barátság kötődött cserébe. 🙂 És most már az utcán is egyre többen állítanak meg, hogy mi történik a hajóval, hogy áll, kampánnyal mi történik. Ez nagyon jó érzés, hiszen van, akit csak egyszer láttam és ő is érdeklődését fejezi ki.

Két hét múlva megint „támadunk”, készüljetek fel! 😉 A hétvégén egy nagyon kedves családnál jártam, akikről a szerdai „Élet a fotelen túl” – ban írok nektek. Én már nagyon várom, remélem ti is. 🙂

Be kell számolnunk egy fontos hírről is. Mint ahogy azt sokan tudják, Márk április elején indult volna el hajójával, ám ez sajnos nem sikerült. Az indulás meg fog történni 2016-ban, de ennél pontosabbat nem szeretnénk ígérni se mondani, hiszen a különböző szeszélyeknek nem szeretnénk továbbá kitenni magunkat. Halasztásról nincsen szó, hiszen a hajó ugyanúgy épül, a projekt ugyanúgy halad az útján, csak nem a megígért temperamentummal és gyorsasággal. Ha az ígéretekből hajót lehetne építeni, már egy egész flottával tudnánk megkerülni a Földet. 🙂 Az időponttal kapcsolatban egy fontos információ: Novemberre a hajónak Tenerifére kell érnie, hiszen ebben az időpontban a legjobb átkelni az Atlanti-óceánon.

Köszönjük ismét a támogatásokat és a figyelmet! 🙂